Van a PixieBugnál egy ember, akinek a retro számítógépezés nem egyszerűen hobbi, hanem egy meglehetősen hosszú történet.
Iván a demoscene-ben Jeva néven ismert, és ez a név már jóval a PixieBug előtt is ott volt a Commodore Plus/4 világában. A nyolcvanas évek végén a Muffbusters csapat egyik meghatározó grafikusa volt. A Plus/4-es színtéren komoly nevet szerzett magának, grafikákat, demókat készített, majd később más platformokon is folytatta a munkát. A Plus/4 World ma is a korszak egyik meghatározó grafikusaként említi.
Azóta eltelt néhány évtized, közben lett belőle filmes és animációs szakember, art director, designer, vfx supervisor, AI generalist. A régi gépek és a demoscene viszont valahogy sosem kerültek igazán messzire.
Idén nyáron pedig Jeva ismét ott volt az Árok-on.
Egy hétvége a régi gépek körül
Az Árok egy évente megrendezett magyar demoscene találkozó, ahol a retro számítógépek és videojátékok rajongói gyűlnek össze. 2026-ban már 27. alkalommal rendezték meg (július 17–19. között), Ajkán, nagyjából 200 résztvevővel.
A fókusz elsősorban a régi gépeken van: Commodore 64, Commodore Plus/4, 8 bites Atari, ZX Spectrum és egyéb, ma már igencsak muzeálisnak számító technikák. De az Árok nem egyszerű retro számítógépes találkozó. Vannak előadások, játékversenyek, zenei és grafikai versenyek, koncertek, és persze a democompo – vagyis a demók versenye.
De mi a fene az a „demo”?
A demoscene a számítógépes kultúra egyik különleges, kicsit nehezen elmagyarázható szubkultúrája.
A „demo” tulajdonképpen egy olyan számítógépes program, amelyet azért készítenek, hogy látványt és zenét hozzon ki egy adott gépből – lehetőleg olyasmit, amiről elsőre azt gondolnánk, hogy az adott hardver képtelen rá.
Nem játék, mert nem kell benne játszani. Nem film, mert valójában futó program. Nem is egyszerű animáció, hiszen a látványt a számítógép menet közben állítja elő.
És ami igazán szép benne: a versenyek nagy részén nem az számít, hogy milyen erős géped van, hanem éppen az, hogy mit tudsz kihozni egy elképesztően korlátozott hardverből.
Egy mai számítógépnek például nagyjából semmi gondot nem okoz egy látványos 3D jelenet kirajzolása.
Egy Commodore Plus/4-nek viszont már az is teljesítmény, amitől egy mai gép valószínűleg csak ásítana egyet.
És pontosan ettől izgalmas a demoscene.
Idén mi is beszálltunk
Iván nem először járt az Árok-on, és nem először készített demót sem. A retro számítógépek iránti rajongása régebbre nyúlik vissza, mint ahogy a PixieBug egyáltalán létezett volna.
Idén a Section 31 csapat tagjaként neveztek a demóversenybe a Return to Promised Land című alkotással.
Az Árok demo competition kategóriájában idén kilenc alkotás indult. A verseny első helyét a Section 31 – Return to Promised Land szerezte meg, 330 ponttal. A második helyezett 257 pontot kapott.
A választott platform egy Commodore Plus/4, az 1984-ben megjelent 8 bites számítógép, amelyet ma már leginkább retro kiállításokon vagy elszánt rajongók gyűjteményében találunk meg.
A demó pedig pontosan arra példa, hogy ezekből a régi gépekből még mindig elképesztő dolgokat lehet kihozni.
És ha kíváncsi vagy, mit lehet kihozni egy több mint negyvenéves számítógépből, itt a nyertes demó:
Return to Promised Land – Section 31
A Return to Promised Land egy Commodore Plus/4-re készült demo, amely a gép hardverének határait feszegeti – zenével, grafikával, effektekkel és programozói trükkökkel.
Ez egy animációs stúdió szemével nézve különösen érdekes.
Mi nap mint nap olyan szoftverekkel dolgozunk, ahol természetes, hogy több gigabájtnyi projektfájl, brutális processzor- és GPU-teljesítmény, rengeteg memória és modern renderelési technológia áll rendelkezésünkre.
A demoscene pedig nagyjából ennek az ellenkezőjét mondja:
„Oké. Van egy géped, ami egy mai telefonhoz képest nagyjából egy számológép. Na, ebből csináljunk valami látványosat.”
És aztán tényleg csinálnak.
Ma After Effects, Illustrator, 3D szoftverek, modern renderelők és mindenféle aktuális technológia kerül elő a PixieBug projektjeiben.
De az alap valahol ugyanaz maradt: grafika, mozgás, technika és az állandó kísérletezés azzal, hogy mit lehet még kihozni egy adott rendszerből.
Talán ezért sem olyan nagy ugrás a PixieBugtól visszamenni egy Plus/4-hez.
Csak egy kicsit kisebb a felbontás.
És valamivel több a pixel.
Miért szeretjük ezt?
Talán azért, mert a PixieBugnál amúgy is szeretjük azokat a dolgokat, amelyekben van egy kis technikai játék, kísérletezés és „vajon ezt meg lehet csinálni?” érzés.
A demoscene pedig ennek az egyik legtisztább formája.
Nem megrendelő kérte.
Nem brief alapján készült.
Nem azért, mert valaki prezentációba akarta tenni.
Hanem egyszerűen azért, mert jó móka feszegetni egy régi gép határait.
És persze azért, mert egyáltalán nem rossz érzés, amikor a végén kapsz érte egy első helyezést.
Mi pedig büszkén tesszük el ezt az első helyet a PixieBug családi albumába.
Mert lehet, hogy a hétköznapokban modern animációs projekteken dolgozunk…
…de azért néha jó elővenni egy Plus/4-et is.
Gratulálunk, Jeva! ❤️🏆
